Direkt hagytam ezt a kedves kis megszólítást benne, hiszen végül is a világnak is jelzem, hogy akkor én mostantól elérhető vagyok. Mit kell tudni rólam? Mik azok a fontos információk, amiket szeretnék veletek megosztani? Miért is vágtam tulajdonképpen ebbe az egészbe bele?

Anyukám sokszor mondta, hogy az élet nem habos torta, és ezt én az életem során többször meg is tapasztaltam. Kiskorom óta folyamatosan változtattam, legtöbbször azon, hogy éppen mi szeretnék lenni. Kezdetben úgy indult, hogy na, majd én állatorvos leszek. Aztán miután kiderült, hogy az állatorvos mennyi furcsa és nem éppen kellemes dolgot csinál, gyorsan le is tettem róla. Rövid ideig maradtam az állatgondozás témakörénél, és úgy gondoltam, hogy akkor az állatkozmetikus a nekem való szakma. Igen ám, de ez a munkakör sem csak arról szól, hogy én cuki kisállatok szőrét fésülöm 0-24 óráig.

Általános iskolában egy ideig szállodamenedzser, majd jogász szerettem volna lenni. Nagy ugrás az állatok után, mi? Az egész család vendéglátós, majd miért lennék én, aki pont kilóg a sorból? A jogász munkakörrel nem sokáig bajlódtam, ott leginkább az volt a problémám, hogy rengeteget kell tanulni, ráadásul a római jog nem éppen egy könnyed limonádé, szóval erről is egész gyorsan letettem.

Gimiben már úgy gondoltam, hogy nekem a médiában kell elhelyezkednem, ez volt az egyetlen olyan terület, ami igazán érdekelt. Jó voltam én biológiából, kémiából, irodalomból, meg a tantárgyak nagy részéből (kivéve a fizikát és a matekot, ez a két tantárgy mindig is mumusnak számított), de valahogy egyik se kötött le igazán. Médiából érettségiztem, majd jelentkeztem a klasszikus Kommunikáció és médiatudomány szakra, ahova természetesen nem vettek fel, helyette reklámszervező szakmenedzserként koptathattam tovább az iskolapadot.

Közben újságíró lettem, elkezdtem magazinoknál dolgozni, valamint megcsináltam még egy Nemzetközi tanulmányok szakot is. Ahogy olvashatjátok, tényleg elég sok elképzelésem volt a későbbi karrieremről, de úgy érzem, a coaching végre tényleg az én hivatásom.

Miért gondolom így? Nos, mindig én voltam a baráti körben, a családban, és a munkahelyen is azaz ember, aki segített. Aki túllendített egy nehéz időszakon, aki mindig a megoldásokat kereste. Lehetsz akármilyen közegben, lehet akármilyen a családod, vagy a baráti köröd, mindig lesz olyan ember, akihez fordulhatsz a problémáiddal, és ezt az embert nem biztos, hogy már most ismered. Lehet, hogy neked kell őt megtalálni, lehet, hogy ő fog rád találni, a lényeg, hogy ha változásra van szükséged, ott lesz melletted.

Ez én vagyok 6 éve Londonban egy csomó nárcisz társaságában 🙂

Én is pont ilyen ember vagyok, aki végig vezet az úton, az általad kijelölt úton, sír veled, ha arra van szükséged és feltesz olyan kérdéseket, amiket lehet a közeli baráti köröd nem merne. Ettől szép ez a szakma, és ezért szeretem én is.

Ha elhatároztad magadban a változást, keress bátran, és én segítek neked visszatérni az útra, ahonnan letértél.

Barátsággal: Juhászné Ráthgéber Réka